Várost építesz? Szeretnéd, ha élethű lenne? Akkor ne feljetsd el azokat az apróságokat, amik minden nap ott vannak az orrod előtt, de nekem eszembe nem jutott volna egy terepasztalra pakolni: a reklámplakátokat.
Cacao Van Houten plakát
Még több ehhez hasonló plakátot ebben a fórumban találtok: Affiches Publicitaires.
Biztos vagyok benne, hogy minden vasúttal, vasútmodellezéssel foglalkozó ember életében eljön az az idő, amikor rácuppan a Nohabokra. Nos ez alól én sem vagyok kívétel, hiszen az utóbbi időben azon kaptam magam, hogy elég gyakran keresek rá a különböző aukciós oldalkon h0-ás Hohabokra, azokon belül is a krumplibogárnak becézett belga festésű darabokra.
SNCB/NMBS Nohab 204.005
Nohabokról bővebben (beleértve a Belga változatokat is) a Nohab-GM Alapítvány oldalán olvashattok. Én nem részletezem, hiszen mások már megtették ezt előttem sokkal részletesebben, mint ahogy én itt azt meg tudnám tenni.
Apróság, de nagyon tud hiányozni, ha nincs meg: a belga vasúttársaság által használt betűtípus.
Santa Fe betűtípus
A betűket itt találtam, ahonnan magát a TrueType betűtípus is le lehet tölteni.
Ma el akartam vinni Vaterán egy belga tehervagont, amit sajna nem sikerült, mert úgy voltam vele, hogy a bolti ár max felét adnám érte, oszt végül valaki pár száz Forinttal fölém lőtt… Picit sajnálom, de ha az ember nem tűz ki magának egy maximum árat a licitálásnál, akkor nagyon sok pénzt el tud költeni egy ilyen oldalon.
Piko H0 SNCB tehervagon
A nagy licitálási lázban ötlött a fejembe, hogy jó, és szép ez a vagon, de vajon illeni fog abba a környezetbe, amibe én a terepasztalomat tervezem? Azaz a XX. század közepi Belgiumban volt már ilyen vagon? :)
Épp belga szénbányák után böngésztem, amikor találtam egy nagyon érdekes dolgot: egy mozdonytemetőt, Bolívia 3700 méter magasan fekvő fennsíkján.
Képgaléria a Panoramion: www.panoramio.com/photo/133
Gyakorlatilag akkora, hogy a Google térképen is tökéletesen kivehető.
Emlékeztek, hogy írtam már arról, hogy terepasztalom témája valamilyen belga dolog lesz, hiszen az első mozdonyom is egy belga mozdony? Arra is emlékszik valaki, hogy említettem, hogy szeretnék a terepasztalra egy szénbányát (tudom-tudom, elcsépelt, de engem akkor is vonz)? Nos ma este picit jobban ráálltam a témára, és mit találtam? Szócikket a francia wikipédián a szénbányászatról, amiben külön részt szentelnek a belga szénbányáknak. :)
Megjelent (már egy hónapja) az MRH magazin márciusi/áprilisi száma. Ahogy már az előző számok bemutatásából is kiderülhetett, számomra az egyik legjobb újságról van szó, ami ráadásul ingyenesen letölthető.
Úgy érzem, megint sikerült a szerkesztőknek egy olyan újságot összedobni, amire érdemes rászánni egy pár estét, hogy az ember olvasgassa. Tele van ez is hasznos gyakorlati tanácsokkal terepasztal készítőknek.
Már többször említettem, hogy életem folyamán nagyon sokszor közel kerültem ilyen-olyan módon a modellezéshez, makettezéshez. Általában mindig kilyukadtam az adott téma makettezése után a modellezésnél. Tinédzserként mind a repülő, mind pedig a autómodellezés nagyon érdekelt (ebben a sorrendben), viszont pár éves próbálkozások után mindig beleuntam abba, hogy hülyékkel kelljen “harcolnom”.
Grauppner Cessna 150G
Én azért szeretem ezeket a hobbikat, mivel az ember egymaga tud olyan dolgokat alkotni (pláne a repülőmodellezésben), amik nagyon élvezetes szórakozást nyújtanak. A kilencvenes években ezt még klubokban csináltam: én is jártam különböző repülőmodellező klubokba, rendezvényekbe, de igazából ezek számomra nem voltak valami vonzóak, mert mindig ott volt az a bizonyos emberi tényező. Szerencsének tarthattam magam, hogy az ország egyik legelismertebb repülőgép modellezője (Géza bácsi, aki sajnos tavalyelőtt halt meg) a szomszédunk volt, és gyakorlatilag gyerekként nem egyszer ébredtem nyáron arra, hogy ő a repülőgép motorjait jártatja be, ami persze sokaknak csak kibírhatatlan visítást, nekem pedig érdekes technikai huncutságot jelentett. Ha valaki hallott már pár köbcentis robbanómotort húszezres fordulaton, az sejtheti, hogy milyen lehet ilyenre ébredni. De ez pont elég volt ahhoz, hogy megfertőződjek, és nyaranta sokat járjak át hozzá ellesni a fortélyokat, és hogy közösen építsünk valamit, ami működik. Életem első robbanómotoros (6cm3), távirányítású repülőgép modelljét 11-12 évesen kaptam, az akkor itthon még ismeretlen Conradból hozta édesapám 130 Német Márkáért. Azon felül építettem én akkoriban CO motoros “vitorlázót”, gumimotoros kis Cessnát, és mindent, ami egy tinédzser gyereknek csak az eszébe juthat.
Andulka 2 repülőgép modell
Természetesen a tanulópénz nem maradt el: ezekből a repülőkből a legtöbb nem ért meg éveket, mert én addig nyüstöltem őket, amíg csak megadták magukat. Szegény Géza bácsi ezt nem is nagyon értette, mert Ő ezzel ellentétben amit megépített, azt általában csak versenyekre vette elő, és amúgy meg féltve őrizte, de ebből is csak az látszódik, hogy én akkor gyerek voltam még, engem a versenyek akkor sem, és azután sem nagyon érdekeltek, annál inkább az, hogy minél cifrábbat építsek.
Tamiya Terra Conqueror
A repülőgép modellezési mániámat gimnazistaként az autómodellezés váltotta. Olyan társaságba kerültem, ahol többen is “autóbuzinak” számítottunk, így jött az ötlet, hogy ebbe az irányba mozduljak el. Első autómodellem egy Tamiya Grasshopper volt, majd azt követte a négykerekes, teljesen csapágyazott Terra Conqueror. Ismerősömnek közben lett egy ezzel azonos alvázzal rendelkező Manta Raye.
Én a saját kis gépemmel elkezdtem versenyekre is járni, ugyan nagyon kevés felszerelésem volt hozzá (a repülőmodellezés után az autómodellezés kész pénztemetőnek bizonyult), de az ember próbálkozott. Ezzel el is értem oda, ami miatt elkezdtem ezt a kis visszatekintést írni: a közösség, ami ezeket a hobbikat övezi.
De ezt már csak egy másik bejegyzés keretén belül fogom megírni…
Mindenkinek jó építést, sok ötletet kívánok!
Ahogy takarítgattam és szereltem azt a pár mozdonyt, amit Mikitől kaptam, elkezdett bennem egy gondolat megfogalmazódni: sokkal vonzóbb egy használt, valamilyen előélettel rendelkező mozdonyt, vagy kocsit rendberakni, mint egy újat megvenni, és egyszerűen csak rárakni a pályára.
Én eléggé “buherálós” (nem gányolós!) típus vagyok, és szeretek dolgokat szétszedni, rájönni, hogy megy, miként működik. Ilyen szempontból egy öregebb vas sokkal jobb, hiszen azt kapásból lehet szerelni. Egy hónapja sincs, hogy megvan a mozdonyom, de már közel egy hónapja azon agyalok, hogy hogyan lehetne rá világítást, esetleg füstöt csinálni, vagy hogy tudnám átalakítani digitális mozdonnyá.
Piko BR55 gőzmozdony orra
Gyakorlatilag egy ilyen átalakítás a szerelni szerető modellező Mekkája, hiszen rengeteg feladat, kihívás áll előtte, és egyáltalán nem biztos, hogy minden sikerül. Példának okáért itt van az én Piko mozdonyom, aminek elvileg különálló első lámpái vannak. No abba hogyan rak valaki világítást? Olyan kis lámpa nem létezik, smd ledet is elég nehezen tudok elképzelni ott, meg amúgy is oda kell valahogy vinni az áramot, amihez kábel kell. Most pillanatnyilag üvegszállal képzelem el a dolgot, ugyanis Miki BB TT BR56-os mozdonyában (aminek összerakását itt mutatom be) úgy oldották meg a kérdést.
Ahogy mondani szoktam: majd lássuk. :)
Hetek óta gondolkozom egy ehhez hasonló íráson, mivel érdekesnek találom, hogy felnőtt emberek olyan gyerekesen viselkednek, ahogy azt tették, és amihez valójában csak gratulálni tudok.
Ezen post apropója az a kritikus hangvételű, három héttel ezelőtti bejegyzés, és az arra kapott kommentek. Én az az ember vagyok, aki nem szereti véka alá rejteni a véleményét, bármi is legyen az, és ezzel hazánkban nem nagyon vagyok népszerű, hiszen mi vagyunk a leginkább “nem bírjuk a kritikát népség”, ahogy ez ebben az esetben is tanúbizonyságot nyert.