Terepasztal

Már többször említettem, hogy életem folyamán nagyon sokszor közel kerültem ilyen-olyan módon a modellezéshez, makettezéshez. Általában mindig kilyukadtam az adott téma makettezése után a modellezésnél. Tinédzserként mind a repülő, mind pedig a autómodellezés nagyon érdekelt (ebben a sorrendben), viszont pár éves próbálkozások után mindig beleuntam abba, hogy hülyékkel kelljen “harcolnom”.

Grauppner Cessna 150G

Én azért szeretem ezeket a hobbikat, mivel az ember egymaga tud olyan dolgokat alkotni (pláne a repülőmodellezésben), amik nagyon élvezetes szórakozást nyújtanak. A kilencvenes években ezt még klubokban csináltam: én is jártam különböző repülőmodellező klubokba, rendezvényekbe, de igazából ezek számomra nem voltak valami vonzóak, mert mindig ott volt az a bizonyos emberi tényező. Szerencsének tarthattam magam, hogy az ország egyik legelismertebb repülőgép modellezője (Géza bácsi, aki sajnos tavalyelőtt halt meg) a szomszédunk volt, és gyakorlatilag gyerekként nem egyszer ébredtem nyáron arra, hogy ő a repülőgép motorjait jártatja be, ami persze sokaknak csak kibírhatatlan visítást, nekem pedig érdekes technikai huncutságot jelentett. Ha valaki hallott már pár köbcentis robbanómotort húszezres fordulaton, az sejtheti, hogy milyen lehet ilyenre ébredni. De ez pont elég volt ahhoz, hogy megfertőződjek, és nyaranta sokat járjak át hozzá ellesni a fortélyokat, és hogy közösen építsünk valamit, ami működik. Életem első robbanómotoros (6cm³), távirányítású repülőgép modelljét 11-12 évesen kaptam, az akkor itthon még ismeretlen Conradból hozta édesapám 130 Német Márkáért. Azon felül építettem én akkoriban CO motoros “vitorlázót”, gumimotoros kis Cessnát, és mindent, ami egy tinédzser gyereknek csak az eszébe juthat.

Andulka 2 repülőgép modell

Természetesen a tanulópénz nem maradt el: ezekből a repülőkből a legtöbb nem ért meg éveket, mert én addig nyüstöltem őket, amíg csak megadták magukat. Szegény Géza bácsi ezt nem is nagyon értette, mert Ő ezzel ellentétben amit megépített, azt általában csak versenyekre vette elő, és amúgy meg féltve őrizte, de ebből is csak az látszódik, hogy én akkor gyerek voltam még, engem a versenyek akkor sem, és azután sem nagyon érdekeltek, annál inkább az, hogy minél cifrábbat építsek.

Tamiya Terra Conqueror

A repülőgép modellezési mániámat gimnazistaként az autómodellezés váltotta. Olyan társaságba kerültem, ahol többen is “autóbuzinak” számítottunk, így jött az ötlet, hogy ebbe az irányba mozduljak el. Első autómodellem egy Tamiya Grasshopper volt, majd azt követte a négykerekes, teljesen csapágyazott Terra Conqueror. Ismerősömnek közben lett egy ezzel azonos alvázzal rendelkező Manta Raye.

Én a saját kis gépemmel elkezdtem versenyekre is járni, ugyan nagyon kevés felszerelésem volt hozzá (a repülőmodellezés után az autómodellezés kész pénztemetőnek bizonyult), de az ember próbálkozott. Ezzel el is értem oda, ami miatt elkezdtem ezt a kis visszatekintést írni: a közösség, ami ezeket a hobbikat övezi.

De ezt már csak egy másik bejegyzés keretén belül fogom megírni…

Mindenkinek jó építést, sok ötletet kívánok!

Ahogy takarítgattam és szereltem azt a pár mozdonyt, amit Mikitől kaptam, elkezdett bennem egy gondolat megfogalmazódni: sokkal vonzóbb egy használt, valamilyen előélettel rendelkező mozdonyt, vagy kocsit rendberakni, mint egy újat megvenni, és egyszerűen csak rárakni a pályára.

Én eléggé “buherálós” (nem gányolós!) típus vagyok, és szeretek dolgokat szétszedni, rájönni, hogy megy, miként működik. Ilyen szempontból egy öregebb vas sokkal jobb, hiszen azt kapásból lehet szerelni. Egy hónapja sincs, hogy megvan a mozdonyom, de már közel egy hónapja azon agyalok, hogy hogyan lehetne rá világítást, esetleg füstöt csinálni, vagy hogy tudnám átalakítani digitális mozdonnyá.

Piko BR55 gőzmozdony orra

Gyakorlatilag egy ilyen átalakítás a szerelni szerető modellező Mekkája, hiszen rengeteg feladat, kihívás áll előtte, és egyáltalán nem biztos, hogy minden sikerül. Példának okáért itt van az én Piko mozdonyom, aminek elvileg különálló első lámpái vannak. No abba hogyan rak valaki világítást? Olyan kis lámpa nem létezik, smd ledet is elég nehezen tudok elképzelni ott, meg amúgy is oda kell valahogy vinni az áramot, amihez kábel kell. Most pillanatnyilag üvegszállal képzelem el a dolgot, ugyanis Miki BB TT BR56-os mozdonyában (aminek összerakását itt mutatom be) úgy oldották meg a kérdést.

Ahogy mondani szoktam: majd lássuk. :)

Hetek óta gondolkozom egy ehhez hasonló íráson, mivel érdekesnek találom, hogy felnőtt emberek olyan gyerekesen viselkednek, ahogy azt tették, és amihez valójában csak gratulálni tudok.

Ezen post apropója az a kritikus hangvételű, három héttel ezelőtti bejegyzés, és az arra kapott kommentek. Én az az ember vagyok, aki nem szereti véka alá rejteni a véleményét, bármi is legyen az, és ezzel hazánkban nem nagyon vagyok népszerű, hiszen mi vagyunk a leginkább “nem bírjuk a kritikát népség”, ahogy ez ebben az esetben is tanúbizonyságot nyert.

A bejegyzés folytatódik még »

Mióta elkezdtem picit jobban érdeklődni a terepasztalos téma iránt, azóta azon kapom magam, hogy más szemmel nézem a vonatokat, meg úgy általában a vasúttal kapcsolatos dolgokat.
Most itt konkrétan nem a magyar vasúttal, és annak működésével (vagy inkább nem működésével) kapcsolatos témára gondolok (amit ezen blog keretein belül soha nem szeretnék kommentálni, mert arra sem érdemes), hanem arra, amikor mondjuk egy vasúti átjáróban állok kocsival, és figyelem a részleteket.

Persze egy vasúti átjáróban nem sok olyan részlet van, amire érdemes odafigyelni, de ahogy egy újszülöttnek minden vicc új, úgy nekem is minden ilyen dolog az újdonság erejével hat. Még két ünnep között vettem meg a mesterfogások terepasztal készítőknek c. könyvet, és abban több olyan technika is le van írva, hogy bizonyos tereptárgyakat hogyan csinálj meg egy-egy terepasztalon, és sok minden eszembe ötlik abból a könyvből, amikor a valódi vasúti eszközöket szemlélem.

Kedvenc háttérkép oldalamon kerestem épp az új munkahelyi Macemre valami dögös háttérképet, amikor megtaláltam ezt:

Havas vasút

Mindig is szerettem az ehhez hasonló hangulatú képeket, de ez a kép különösen tetszik a távolba vesző párhuzamos vonalakkal…

Letölteni különböző méretekben innen tudjátok.

Folytattam a kis TT-s gőzmozdony összerakását. Most már érezhetően haladtam vele, hiszen azok a részei, amiket ragasztani kellett, már két napja száradnak, ezért már lerobbantani sem lehetne őket.

Első lépésként a helyére került a tengely, amely majd a kerekeket hajtja. Egy picit meg kellett csiszolni a végét, amelyik a beragasztott műanyag elembe ment, mivel nem nagyon, de szorult, és azt akartam, hogy könnyen fusson. Most persze jogos lenne a kérdés, hogy miért a réz tengelyt csiszolom, és miért nem a műanyag házat bővítem, de ugye a lényeg az, hogy minél simább legyen a felület, márpedig a rezet 1000-es papírral csiszolva simább felületet kaptam, mintha a műanyagot reszeltem, fúrtam volna.

A fenti képen látható az a három elem, ami ahhoz kell, hogy a tengely a helyére kerüljön. Gyakorlatilag a mozdony elejénél az ütközőket tartó műanyag elem az, ami helyén tartja a tengelyt.

A fenti baloldali képet még úgy készítettem, hogy a tengely nem volt megtakarítva, de kinagyítva láttam, hogy milyen dzsuvás, ezért újból szétkaptam, és megtakarítottam a tengelyt is. Ennek az eredménye látható fenti jobb oldali képen.

A következő lépés az volt, hogy rá kellett rakni az alváznak a jobb oldalát, viszont ahhoz a motort, és a motor tengelyét is rá kellett helyezni, hiszen a motor házán átmegy egy fém pöcök, ami az alváz két oldalát összeköti, tehát ha úgy raktam volna össze, hogy előtte nem rakom rá a motort, akkor szedhettem volna szét újból.

Berliner Bahnen TT BR56 gőzmozdony összeszerelt alvázzal

Folytatása következik…

Előző bejegyzésemben írtam, hogy Mikitől kaptam négy mozdonyt kitakarítani. Nos ebből egyet az előzőben már bemutattam, meg igazából arról tudom is hogy pontosan mi, de az alábbiakról fogalmam sincs, hogy mik lehetnek. Valaki tudna segíteni benne, hogy ezek pontosan milyen típusú mozdonyok lehetnek?

Első ismeretlen TT-s modzony

Második ismeretlen TT-s mozdony

Harmadik ismeretlen TT-s mozdony

No nem tűntem el, sőt még át sem alakultam, csak új munkahely, oszt nyakamba szakadt az elődöm által másfél év alatt nem megoldott problémák tömkelege, és most az viszi el minden időmet. Mindenesetre azért szabadidőm egy részében még mindig újdonsült kedvtelésemnek hódolok…

Úgy másfél hónapja nővérem egyik kollégája (Miki) adott négy TT-s mozdonyt, hogy tisztítsam őket ki, és olajozzam meg, mert én olyan műszaki ember vagyok, és biztosan ráérek ezzel foglalkozni…

Nos akkor még nem sok közöm volt ahhoz, amiről azóta itt bloggolok, de elvállaltam, mert úgy gondoltam, hogy nem olyan bonyolult feladat ezeket szétszedni, kitisztítani, bewd40ezni. :) Hárommal nem is volt gondom, de a negyedikkel meggyűlt a bajom: egy Berliner Bahnen 2230-as, BR56 típusú gőzmozdonnyal. Sajnos a mozdony alvázának hátsó része el volt repedve, ezért a tengely szorult benne, és ezért nem ment könnyen a mozdony. Nagy nehezen sikerült erre rájönnöm, és szétkapnom teljesen az egész mozdonyt, meg az alvázat, és most délután fogtam és megragasztottam.

Mint már említettem, kb két évtizede makettezem, modellezem kisebb-nagyobb kihagyásokkal, és most délután előkerült a makettes dobozom, amiben sok festék (egy része már rég beszáradva :( ), ragasztó és egyéb kellék van. Most a ragasztókra volt szükségem, hogy megragasszam az alvázát a mozdonynak. Már hetekkel ezelőtt megtakarítottam az alvázat az olajtól és zsírtól, most már csak annyi dolgom volt, hogy ráragasszam azt az elemet (az ütközőket tartó keresztrúd, meg ne kérdezze senki, hogy ezt hogy hívják szakmai berkekben), ami elvileg levehető, de mivel a pöckök, amik tartják, eltörtek, ezért most véglegesen oda kell gyógyítani.

Ez szerencsére egyáltalán nem befolyásol semmit a mozdonyon, hiszen a tengelyt enélkül is ki lehet majd venni, sőt talán ez így még jobb is lesz, mint az eredeti szétszedhető megoldás, mivel így legalább nem fog kimozdulni, és nem fog tudni újból beszorulni a tengely.

A dolog ezzel még nem ért véget, ugyanis azok a kis darabok, amik letörtek (pontosan két ilyen darab van) megvan, és azokat szándékomban áll visszaragasztani, de majd az már egy újabb bejegyzés témája lesz.

Berliner Bahnen TT 2230 BR56 gőzmozdony kasztnija

Hallott már valaki a TY (nem tyé, hanem tí-váj) méretarányról? Nem? Akkor nektek álljon itt az alábbi videó:

[youtube=http://www.youtube.com/watch?v=HN-Levd51A8&feature=player_embedded]

További infót erről a terepasztalról ezen az oldalon találtok. Még több pinduri modellt a Tiny Trainsnél láthattok.

“Képzeld el azt a jelenetet, amikor születésnapod van, lemész az alagsorba, és ott egy meglepetés fogad: egy teljes szobát elfoglaló terepasztal. Tökéletesen kidolgozott környezettel, gazdag sínrendszerrel, és tucatnyi mozdonnyal. A TrainPlayer nevű számítógépes játék ilyen álmodozóknak készült.”

Ugyan elég mókásan hangzik, hogy egy játékból csinálnak játékot, de ahogy vannak Legós témájú számítógépes játékok, úgy miért ne lehetnének modellvasutat modellező számítógépes játékok?

Ezzel a bejegyzéssel szeretnék elkezdeni egy olyan sorozatot, ahol modellvasúttal kapcsolatos szoftvereket mutatok be, vagy ha nem is mutatom be, akkor is felhívom rá a figyelmeteket, hogy ilyen is van. Ez a bejegyzés is inkább csak egy figyelemfelhívás, hogy ilyen is létezik, bővebben nem fogok róla írni, mivel a program legújabb verziója rommá fagyasztotta a virtualizált Windowsomat, ezért sokat nem tudnék róla írni. :)

Ugyan most egy játékra hívtam fel a figyelmeteket, de nem csak játékokról szeretnék bejegyzéseket gyártani, hanem komolyabb alkalmazásokról is, például olyanokról, amelyekkel terepasztalt lehet tervezni, hiszen ha van téma, amiben sokat tud segíteni egy szoftver, akkor az szerintem az a tervezési fázis.