Terepasztal

Emlékeztek, hogy írtam már arról, hogy terepasztalom témája valamilyen belga dolog lesz, hiszen az első mozdonyom is egy belga mozdony? Arra is emlékszik valaki, hogy említettem, hogy szeretnék a terepasztalra egy szénbányát (tudom-tudom, elcsépelt, de engem akkor is vonz)? Nos ma este picit jobban ráálltam a témára, és mit találtam? Szócikket a francia wikipédián a szénbányászatról, amiben külön részt szentelnek a belga szénbányáknak. :)

A bejegyzés folytatódik még »

Már többször említettem, hogy életem folyamán nagyon sokszor közel kerültem ilyen-olyan módon a modellezéshez, makettezéshez. Általában mindig kilyukadtam az adott téma makettezése után a modellezésnél. Tinédzserként mind a repülő, mind pedig a autómodellezés nagyon érdekelt (ebben a sorrendben), viszont pár éves próbálkozások után mindig beleuntam abba, hogy hülyékkel kelljen “harcolnom”.

Grauppner Cessna 150G

Én azért szeretem ezeket a hobbikat, mivel az ember egymaga tud olyan dolgokat alkotni (pláne a repülőmodellezésben), amik nagyon élvezetes szórakozást nyújtanak. A kilencvenes években ezt még klubokban csináltam: én is jártam különböző repülőmodellező klubokba, rendezvényekbe, de igazából ezek számomra nem voltak valami vonzóak, mert mindig ott volt az a bizonyos emberi tényező. Szerencsének tarthattam magam, hogy az ország egyik legelismertebb repülőgép modellezője (Géza bácsi, aki sajnos tavalyelőtt halt meg) a szomszédunk volt, és gyakorlatilag gyerekként nem egyszer ébredtem nyáron arra, hogy ő a repülőgép motorjait jártatja be, ami persze sokaknak csak kibírhatatlan visítást, nekem pedig érdekes technikai huncutságot jelentett. Ha valaki hallott már pár köbcentis robbanómotort húszezres fordulaton, az sejtheti, hogy milyen lehet ilyenre ébredni. De ez pont elég volt ahhoz, hogy megfertőződjek, és nyaranta sokat járjak át hozzá ellesni a fortélyokat, és hogy közösen építsünk valamit, ami működik. Életem első robbanómotoros (6cm³), távirányítású repülőgép modelljét 11-12 évesen kaptam, az akkor itthon még ismeretlen Conradból hozta édesapám 130 Német Márkáért. Azon felül építettem én akkoriban CO motoros “vitorlázót”, gumimotoros kis Cessnát, és mindent, ami egy tinédzser gyereknek csak az eszébe juthat.

Andulka 2 repülőgép modell

Természetesen a tanulópénz nem maradt el: ezekből a repülőkből a legtöbb nem ért meg éveket, mert én addig nyüstöltem őket, amíg csak megadták magukat. Szegény Géza bácsi ezt nem is nagyon értette, mert Ő ezzel ellentétben amit megépített, azt általában csak versenyekre vette elő, és amúgy meg féltve őrizte, de ebből is csak az látszódik, hogy én akkor gyerek voltam még, engem a versenyek akkor sem, és azután sem nagyon érdekeltek, annál inkább az, hogy minél cifrábbat építsek.

Tamiya Terra Conqueror

A repülőgép modellezési mániámat gimnazistaként az autómodellezés váltotta. Olyan társaságba kerültem, ahol többen is “autóbuzinak” számítottunk, így jött az ötlet, hogy ebbe az irányba mozduljak el. Első autómodellem egy Tamiya Grasshopper volt, majd azt követte a négykerekes, teljesen csapágyazott Terra Conqueror. Ismerősömnek közben lett egy ezzel azonos alvázzal rendelkező Manta Raye.

Én a saját kis gépemmel elkezdtem versenyekre is járni, ugyan nagyon kevés felszerelésem volt hozzá (a repülőmodellezés után az autómodellezés kész pénztemetőnek bizonyult), de az ember próbálkozott. Ezzel el is értem oda, ami miatt elkezdtem ezt a kis visszatekintést írni: a közösség, ami ezeket a hobbikat övezi.

De ezt már csak egy másik bejegyzés keretén belül fogom megírni…

Mindenkinek jó építést, sok ötletet kívánok!

Hetek óta gondolkozom egy ehhez hasonló íráson, mivel érdekesnek találom, hogy felnőtt emberek olyan gyerekesen viselkednek, ahogy azt tették, és amihez valójában csak gratulálni tudok.

Ezen post apropója az a kritikus hangvételű, három héttel ezelőtti bejegyzés, és az arra kapott kommentek. Én az az ember vagyok, aki nem szereti véka alá rejteni a véleményét, bármi is legyen az, és ezzel hazánkban nem nagyon vagyok népszerű, hiszen mi vagyunk a leginkább “nem bírjuk a kritikát népség”, ahogy ez ebben az esetben is tanúbizonyságot nyert.

A bejegyzés folytatódik még »

Mióta elkezdtem picit jobban érdeklődni a terepasztalos téma iránt, azóta azon kapom magam, hogy más szemmel nézem a vonatokat, meg úgy általában a vasúttal kapcsolatos dolgokat.
Most itt konkrétan nem a magyar vasúttal, és annak működésével (vagy inkább nem működésével) kapcsolatos témára gondolok (amit ezen blog keretein belül soha nem szeretnék kommentálni, mert arra sem érdemes), hanem arra, amikor mondjuk egy vasúti átjáróban állok kocsival, és figyelem a részleteket.

Persze egy vasúti átjáróban nem sok olyan részlet van, amire érdemes odafigyelni, de ahogy egy újszülöttnek minden vicc új, úgy nekem is minden ilyen dolog az újdonság erejével hat. Még két ünnep között vettem meg a mesterfogások terepasztal készítőknek c. könyvet, és abban több olyan technika is le van írva, hogy bizonyos tereptárgyakat hogyan csinálj meg egy-egy terepasztalon, és sok minden eszembe ötlik abból a könyvből, amikor a valódi vasúti eszközöket szemlélem.

Kedvenc háttérkép oldalamon kerestem épp az új munkahelyi Macemre valami dögös háttérképet, amikor megtaláltam ezt:

Havas vasút

Mindig is szerettem az ehhez hasonló hangulatú képeket, de ez a kép különösen tetszik a távolba vesző párhuzamos vonalakkal…

Letölteni különböző méretekben innen tudjátok.

No nem tűntem el, sőt még át sem alakultam, csak új munkahely, oszt nyakamba szakadt az elődöm által másfél év alatt nem megoldott problémák tömkelege, és most az viszi el minden időmet. Mindenesetre azért szabadidőm egy részében még mindig újdonsült kedvtelésemnek hódolok…

Úgy másfél hónapja nővérem egyik kollégája (Miki) adott négy TT-s mozdonyt, hogy tisztítsam őket ki, és olajozzam meg, mert én olyan műszaki ember vagyok, és biztosan ráérek ezzel foglalkozni…

Nos akkor még nem sok közöm volt ahhoz, amiről azóta itt bloggolok, de elvállaltam, mert úgy gondoltam, hogy nem olyan bonyolult feladat ezeket szétszedni, kitisztítani, bewd40ezni. :) Hárommal nem is volt gondom, de a negyedikkel meggyűlt a bajom: egy Berliner Bahnen 2230-as, BR56 típusú gőzmozdonnyal. Sajnos a mozdony alvázának hátsó része el volt repedve, ezért a tengely szorult benne, és ezért nem ment könnyen a mozdony. Nagy nehezen sikerült erre rájönnöm, és szétkapnom teljesen az egész mozdonyt, meg az alvázat, és most délután fogtam és megragasztottam.

Mint már említettem, kb két évtizede makettezem, modellezem kisebb-nagyobb kihagyásokkal, és most délután előkerült a makettes dobozom, amiben sok festék (egy része már rég beszáradva :( ), ragasztó és egyéb kellék van. Most a ragasztókra volt szükségem, hogy megragasszam az alvázát a mozdonynak. Már hetekkel ezelőtt megtakarítottam az alvázat az olajtól és zsírtól, most már csak annyi dolgom volt, hogy ráragasszam azt az elemet (az ütközőket tartó keresztrúd, meg ne kérdezze senki, hogy ezt hogy hívják szakmai berkekben), ami elvileg levehető, de mivel a pöckök, amik tartják, eltörtek, ezért most véglegesen oda kell gyógyítani.

Ez szerencsére egyáltalán nem befolyásol semmit a mozdonyon, hiszen a tengelyt enélkül is ki lehet majd venni, sőt talán ez így még jobb is lesz, mint az eredeti szétszedhető megoldás, mivel így legalább nem fog kimozdulni, és nem fog tudni újból beszorulni a tengely.

A dolog ezzel még nem ért véget, ugyanis azok a kis darabok, amik letörtek (pontosan két ilyen darab van) megvan, és azokat szándékomban áll visszaragasztani, de majd az már egy újabb bejegyzés témája lesz.

Berliner Bahnen TT 2230 BR56 gőzmozdony kasztnija

Az elmúlt öt napban igen sokat olvastam utána ennek a témának minden nyelven, és szeretnék valamit pontosítani, amit bizony igen sokan rosszul használnak: a modell és a makett szót. Szerencsére a magyar nyelv van annyira kifinomult, hogy erre a két egészen hasonló, de mégis különböző dologra külön szót használ. Ugyanis a felületes szemlélődő számára bármennyire is hasonló egy modell és egy makett, de a kettő mégis különbözik, ugyanis az előbbi az működik, az utóbbi meg nem.

A makett egy bizonyos dolog miniatürizált, az eredetire megszólalásig hasonlító változata, ami egy statikus dolog, tehát nem működik, azaz funkcióját tekintve annyi a dolga, hogy kicsiben jelenítse meg az eredeti tárgyat. Például egy repülőmakett az nem tud repülni, az csak arra való, hogy a vitrinben díszelegjen. Egy makett “jóságát” annak kidolgozottsága, részletgazdagsága adja.

A modell szintén egy bizonyos tárgy kicsinyített mása, viszont ez már nem csak megjelenésében, hanem működésében is hasonlít az eredetire, tehát egy repülőmodell az tud repülni, egy vasútmodell pedig mozogni a sínen. Egy modell esetében nem feltétlenül a megszólalásig hasonló kidolgozottság a lényeg, hanem a funkcionalitás, bár pont a vasútmodellezés esetében van egy fura kettősség, ugyanis itt mind a funkciók (mozgás, füstölés, hanghatások), mind pedig a modell kidolgozottsága fontos tényező.

Ez ilyen egyszerű emberek, nem kell ezt túlbonyolítani, ugyanis ami működik az a modell, ami nem, az a makett. Bár nem minden nem működő dolog makett, az lehet egy elromlott modell is, vagy egy bot. :)

Hihetetlen, de igaz:

H0 és Z méretarányú vasútmodell összehasonlítása

Így néz ki egy H0 (fenti) méretű modell mellett egy Z méretű modell. Kegyetlen. :)

Tegnap vettem egy könyvet “Mesterfogások terepasztal-készítőknek” címmel. Viccesnek tűnhet tojáshéjjal a fenekemen ilyen könyvet forgatni, de mivel szeretnék az apró részletekre is odafigyelni, ezért érdekesnek találtam, ráadásul fele annyiért megkaptam Vaterán, mint amennyibe a boltban kerül.

Egy pár órás forgatás után rá kellett döbbennem, amire általában rá szoktam jönni ilyen könyvek lapozgatása közben: régi. Régi képekkel, régi rajzokkal, és olyan megoldásokkal, amik ugyan érdekesek azok számára, akik szeretnek barkácsolni (mint amilyennek én is tekintem magam), viszont azért sok megoldáson már túlhaladt a technika. Arról nem is beszélve, hogy szörnyűek egy-két helyen a fák az illető terepasztalán, olyan műanyag hatásuk van, hogy az már szinte fáj. Ettől függetlenül nem tartom rossz könyvnek, és biztosan lesznek olyan dolgok, amiket abból fogok venni, mint ötlet, de azért picit jobbra számítottam.

Sziasztok,

Kovács Attila vagyok (de általában az ismerőseim csak Atkonak hívnak), és még teljesen zöldfülű a terepasztal készítésben. Ugyan gyerekkorom óta vágyom arra, hogy elkészítsek egy terepasztalt, de még odáig sem jutottam, hogy belefogjak.

Olyan 8-10 évesen az Ezüst tó kincse című társasjáték nagyon szépen megrajzolt  táblája volt az, ami birizgálta a fantáziám, hogy nekem is legyen terepasztalom. Akkoriban is már nagyon szerettem a maketteket, modelleket. Gyerekként sok repülő és autómakettet raktam össze, ennek folyományaként tinédzserként nyitottam a repülő és autómodellezés irányába, viszont ez utóbbiba beletört a bicskám, mivel túl sok pénzbe került volna, és igazából versenyezni nem akartam, ahhoz meg túl drága volt, hiszen a kilencvenes évek közepén az, hogy egyáltalán legyen egy autód, és a hozzá tartozó kiegészítők, olyan 50-100 ezer között kezdődött, és akkor még sehol sem voltál, hogy versenyezz.

Makettezőként elég gyorsan eljutottam oda, hogy egyre inkább kidolgozott, részleteiben az eredetihez megszólalásig hasonlító maketteket rakjak össze. Ez a fajta igényességem mindig is megmaradt, az internet használatával meg még tovább fejlődött, hiszen temérdek mennyiségű képet, fotót, információt lehet már autókról, repülőkről beszerezni.

Valószínűleg ez a fajta igényességem volt az, ami megakadályozott abban, hogy elkezdjek terepasztalt építeni, mivel ha az ember szeretne minden szempontból igényes munkát kiadni a kezéből, hát az hihetetlen idő és energia, márpedig én addig szoktam próbálgatni a dolgokat, amíg vagy jól sikerül vagy jól sikerül, más választása nincs. Persze lehet azt mondani, hogy érdemes kicsiben kezdeni, és úgy haladni a minél részletgazdagabb, pepecsebb irányba, viszont én ezzel úgy vagyok, hogy törekedjünk a tökéletesre (amit elérni úgysem lehet), és ha már “elég jó”, akkor álljunk meg.

Hogy mi változott, hogy most mégis szeretnék terepasztalt? Kérem szépen Kovács Úr harminc évesen megkapta élete első modellvasút mozdonyát, egy Belga színezésű Piko BR 55 típusú H0-ás gőzmozdony személyében.

Első vasútmodell mozdonyom

Hogy mi lesz a következő lépés? Nem tudom, most egyelőre nézegetem a lehetőségeket, és kezd a fülem kettéállni, hogy mennyi minden van, amiről eddig még nem is tudtam. :) De elsőre nagyon érdekes, és izgalmas világnak tűnik ez az egész terepasztalosdni, viszont ahogy lenni szokott: most sem egy egyszerű kis dolog kezd a fejemben körvonalazódni, hanem valami komolyabb…