Terepasztal

2011. augusztus 20.-a alkalmából egy kisvárosban ellátogattunk egy ilyen össznépi lazulásra. Volt ott minden, mint a búcsúban: kerékpár-bemutató, és -verseny, zene, tánc és modellvasút kiállítás, vagy valami olyasmi… Anyósjelölt meghívott egy jegy erejéig, mert ő már csak ilyen. Őt sajnáltam a legjobban, mert egyszerűen olyan lelkesen invitált erre az eseményre, hogy szar volt nem hasonló lelkesedéssel nézegetni azt a három kiállított terepasztalt, amit terepasztal kiállításnak aposztrofáltak a szervezők.

Ahogy elkezdtem írni ezt a bejegyzést, elolvastam Vasutaskritikus ezen bejegyzését és átfutottam a hozzá tartozó kommenteket. Bevallom őszintén, hogy nincs kedvem senkivel sem vitatkozni arról, hogy mit értek igénytelenen és mit értek a látogató számára pénzkidobás alatt, viszont azt sem akarom magyarázni, hogy miért nincs ember a földön, akitől eltűröm, hogy olyan helyzetbe hozzon, mint a fenti eset.

Amikor ezt a bejegyzést elkezdtem írni, akkor két éve foglalkoztam vasútmodellezés témával. Azóta nyitottabb szemmel járok a vonatok világában, sőt többet vonatoztam, mint addig egész életemben… Magyarul: érdeklődöm, de abszolút amatőr módon, és ez valószínűleg így is fog maradni, hiszen idő és erőforrások hiányában az ember nem tud annyit foglalkozni ezzel a témával, hogy igazán hozzáértő legyen. Gondolom ebben a hobbiban is úgy van ez, mint mindennel a világon: minél  jobban értesz hozzá, annál jobban tudod, hogy mennyire nem tudsz semmit. Ettől függetlenül tudom, hogy mi az, ami egy kalap szar, és sajnos itthon ez is kicsi, sárga, savanyú, de a miénk… a vasútmodellezés is sokszor a gányolás kategóriájába esik. Nagyon büszke lehet mindenki magára, aki már csinált egy modulon egy dilikört, de ezzel kiállításra menni, és ezért pénzt kérni… kérem szépen ez pofátlanság. Én is sok indenbe belefogtam életem folyamán, és sok mindent félbehagytam, mert úgy gondoltam, hogy nem tudom olyan szinten űzni, ahogy azt érdemes lenne. Ezt hívják önkritikának… na ez az, ami sokakból hiányzik.

Az a helyzet, hogy a magyar “vasútmodellező társadalom” nagyja igénytelen kókler. Ez a hobbi nem a “kispénzről” szól. Aki komolyan akar vele foglalkozni, annak pénzt, energiát és még több pénzt kell beleölnie. Egy vagonra helyezett papír oldalfal az pedig egy játék, nem modell. Lehet jól kinéző, – bár a képről nem ez látszik, – de még akkor sem lesz modell. (eredeti itt)

Hogy miért nem kezdtem még sajátba? Mert nem akarok se anyagi csődöt, se igénytelen kóklerkedést. Ennyi. Inkább csak gyűjtögetek és gyönyörködök.

Észrevett valaki valami változást az utóbbi időben a Vaterán? Mondjuk azt, hogy össze-vissza pakolják a Vasútmodell kategóriát? Régen (tavaly) még a Gyűjtemény/Makett, modell kategórián belül volt a Vasútmodell, majd átkerült a játékok alá, és most megint visszarakták a Gyűjtemény kategóriába, de most már Makett, Modell – NEM JÁTÉK! kategória alá. Hihetetlen.

A kilencvenes évek közepén volt egy Tamiya katalógusom, aminek a belső borítójára az volt írva, hogy “They are not toys!” azaz “Ezek nem játékok!”. Vajon aki a Vateránál a kategóriákat állítja be, az milyen apropóból rakta át a modelleket a játékok alá, és végül rakta vissza a gyűjtemény kategóriába? Szerintem a modellek legalább annyira játékok, mint gyűjtemények, vagy inkább úgy fogalmaznék, hogy egyik sem, szóval megérdemelnének egy saját kategóriát, de láthatóan Vateránál nem tudják hova rakni a modellezést.

A bejegyzés folytatódik még »

Minden kedves modellvasút gyűjtőnek, építőnek,vagy egyszerűen csak a téma iránt érdeklődőnek boldog, sikerekben gazdag új évet kívánok!

Háttérkép: egy régi vasúti pálya

A háttérképet innen tudjátok letölteni.

Lehet, hogy ez a kép lesz egy sorozat első darabja? Nem tudom, de ezt a képet nem tudtam kihagyni.

SNCB 2250

Ez egy tökéletes példája annak, hogy egy amúgy csúnyácska mozdonyt hogy kell fényképezni, hogy megkapó legyen. Hát így: kell egy jó képkivágás, egy kis HDR, és máris emészthetőbb.

A kép HusarD munkája. Egyébként a kép a Villers-i apátságnál készült, ami olyan szempontból is egy nagyon érdekes hely, hogy nagyon fura módon vágja ketté egy vasútvonal, ahogy az a műholdképen is látszódik.

Hogy jártam… Német ebay-en találtam egy Piko gőzmozdonyt, olyat, amire már régóta áhítozok: harmadik korszakbeli, belga, digitálisan előkészített, a magyarországi ár kétharmadáért (még a mostani euró árfolyammal is húsz rugó körül kijönne).

Piko gőzmozdony SNCB G7.1 EpIII

Már majdnem a Sofort-Kaufen gombra böktem, amikor eszembe jutott, hogy nem a gyenge német tudásomra kéne bízni az ilyen vételeket. Fogtam a Google Fordítót, és mit látnak szemeim?!? Szerencsére lefordította a “Stromversorgung: Wechselstrom” sort a számomra értelmezhetőbb “Power supply: AC” szavakra. Ejj mondom, az nekem nem jó, ugyanis nekem egyenáramú cucc kéne, nem pedig váltó.

No mi ebből a tanulság? Nem minden arany, ami fénylik. Mondjuk azt nem tudom, hogy mi a különbség az egyenáramú és a váltóáramú között, de én arra gondolok, hogy a váltóáramú az biztosan Märklin rendszerhez jó, ott meg ugye van középső sín is… Mondjuk kérdéses, hogy kis bütyköléssel egy ilyet át lehet-e varázsolni egyenáramúvá, bár ezt kétlem, mert valószínűleg a motor sem azonos a két modellben. Szóval inkább hagyom, de azért sajnálom.

Nagyon régóta keresek már egy olyan térképet, amelyen rajta van a teljes belga vasúthálózat. No a nagy keresgélés közepette találtam egy olyat, amin nem csak a belga, de a teljes holland és luxemburgi hálózat is megtalálható.

A Benelux államok vasúti hálózata

Ugyan itt igazából csak belga témákkal szoktam foglalkozni, de ahol a fenti képet találtam, ott nem csak a Benelux hálózat található meg, hanem a világ minden tájáról lehet információt találni az ottani vasúti hálózatról. Akit bővebben érdekel az ezen a linken tud további infókat találni.

A hétvégén rendezték meg a Karácsonyi vasútmodell kiállítást és vásárt itt Budapesten, az Örs Vezér terétől nem messze. Mivel már rég jártam vasútmodell vásáron, ezért úgy voltam vele, hogy most kimegyek körbenézni, hátha van valami számomra is érdekes.

A belépő — amit még mindig furcsállok, hogy egy börzére belépőt szednek — egy másfél órát nézelődtem, és csodálkoztam a helyen. A kiállított terepasztalok (mind a TT-s, mind a H0-ások, mind pedig a LEGOból készült) egytől-egyig remek kis asztalok voltak, mindegyiken volt olyan rész, ami nagyon igényesen és szépen kidolgozott, az embernek már csak nézni is örömöt okozott. ;) Ugyan erősen érződött a modulonként eltérő kialakítási minőség és részletesség, viszont ettől függetlenül nagy élmény volt látni ekkora asztalokat. A legjobban az az asztal tetszett, ami egy kb 2x3m-es H0 asztal volt, és a folyosón állt. A legigényesebben talán az volt kidolgozva, bár egy picit túl zsúfolt volt, dehát H0-ában ekkora méreten nem igazán lehet mit kezdeni. A kiállítás része tényleg élmény volt, kicsinek, nagynak volt mit néznie.

A börze viszont… csak egyet mondok: drága. Amikor tavasszal először kimentem az LMK-ba egy szombat délelőtt, akkor sikerült pár dolgot vennem — így utólag rájöttem — minimum dupla áron. Azóta elég sok mindent vettem az internetről, és az első meglepetés akkor ért, amikor tökéletes állapotú olyan vagont (amit az LMK-ban sikerült beszereznem igen csak hibásan) féláron sikerült megvennem. Ez sajnos azóta sem változott… Néha a hajam égnek állt, hogy mennyi pénzt képesek elkérni egy-egy kiegészítőért, vagy mozdonyért, vagonért az ott árusítók… Persze nekik kell tudni, hogy mennyire akarnak megszabadulni a saját dolgaiktól, de amikor egy mozdonyt az egyik delikvens már fél éve nem tud eladni, és még mindig ugyanannyiért árulja, akkor az (engem legalábbis) elgondolkoztat.

Áprilisban nem csak az előző bejegyzésemben látott kocsit vettem meg, hanem további kocsikat és egyéb kütyüket is vettem újdonsült hobbimhoz. Rá kellett döbbennem, hogy ugyan a különböző aukciós oldalakon Dunát lehetne rekeszteni a vasútmodellezéssel kapcsolatos cuccokkal, de az engem érdeklő III. korszakos, belga vasúttársaság kocsijai, mozdonyai igen csak alacsony számban vannak képviselve. Gondolom mindenki ismeri a helyzetet, hogy gyakorlatilag tele van német DR, DB kocsikkal, mozdonyokkal az internet itthoni szeglete.

A bejegyzés folytatódik még »

Ahogy láttátok számos változást hajtottam végre a blog életében. Első és talán legfontosabb, hogy új helyre költöztettem, ugyanis a kelleténél lassabb volt a wordpresses host, ráadásul ha onnan akartam volna saját domain név alatt futtatni a blogot, akkor azért pénzt kértek volna, ezért úgy döntöttem, inkább áthozom ide.

Számos dolog változott most itt a blogon, és még fog is változni a jövőben, hiszen elég sokat bütykölök rajta. Az utóbbi napokban többször váltott a dizájn, ugyanis szerettem volna valami olyat, ami egyben modern, de közben picit klasszikus.

Ha esetleg egy-két dolog szét lenne csúszva, vagy nem működne, esetleg hibát dobna, akkor nyugodtan írjatok, hogy javítsam, hiszen az én érdekem is, hogy jól fusson az oldal.

Várost építesz? Szeretnéd, ha élethű lenne? Akkor ne feljetsd el azokat az apróságokat, amik minden nap ott vannak az orrod előtt, de nekem eszembe nem jutott volna egy terepasztalra pakolni: a reklámplakátokat.

Cacao Van Houten plakát

Még több ehhez hasonló plakátot ebben a fórumban találtok: Affiches Publicitaires.