Terepasztal

Találtam egy blogot, ami elgondolkoztatott azzal kapcsolatban, hogy milyen kirohanást kaptam én év elején azért, mert pár szerkesztési hibáért mertem szólni. Ez a blog csak stílusosan a Vasutaskritikus nevet viseli, és hasonnevű szerkesztője igen pikírt módon kommentálja a vasút, és annak modellezésével kapcsolatos eseményeket, történéseket, személyeket.

Hogy milyen dolog már azért indítani blogot, hogy valaki kritizáljon, és jól megaszondja a frankót? Miután a leglátogatottabb hírporáltunk hasonlóan közelíti meg a világ dolgait (mert kritizálni, megmondani a frankót nem kerül semmibe, és még trendi is), ezért azt mondom, hogy van létjogosultsága annak amit Vasutaskritikus csinál. Hozzáteszem, hogy kíváncsi lennék arra, hogy mi a célja vele: picit felrázni az állóvizet, vagy elgondolkoztatni azokat, akik olyan pozícióban vannak, hogy ne legyenek annyira amatőrök, amennyire azok… Mindenesetre ha már egy picit sikerül neki felráznia a témát, akkor érdemes volt, hogy elkezdett bloggolni.

Legjobban a magyar nagyvasútról szóló bejegyzései tetszenek. Jó, hogy valaki le meri írni, hogy “mi ez a sz@r”, nem pedig csak ködös tekintettel nézi, majd siránkozik ahogy zárják be mellékvonalakat, és lopják szét a céget.

A bloghoz kapcsolódik, hogy ugyan öt hónapja még eszembe sem jutott volna, de tavasszal elgondolkoztam azon, hogy “egye fene, megveszem a legújabb Vasút & Modell újságot, hátha ért valamit az, hogy megjegyeztem pár hibát”… Nos nem ért. Azért az a szégyen netovábbja, hogy egy nekrológ vége szerkesztési hibából fakadóan lemarad. Nem kommentálnám, mert még valakinek eszébe jutna itt nekem megmagyarázni, hogy “de hát így meg úgy”…