Egy kezdő szemével…
Mióta elkezdtem picit jobban érdeklődni a terepasztalos téma iránt, azóta azon kapom magam, hogy más szemmel nézem a vonatokat, meg úgy általában a vasúttal kapcsolatos dolgokat.
Most itt konkrétan nem a magyar vasúttal, és annak működésével (vagy inkább nem működésével) kapcsolatos témára gondolok (amit ezen blog keretein belül soha nem szeretnék kommentálni, mert arra sem érdemes), hanem arra, amikor mondjuk egy vasúti átjáróban állok kocsival, és figyelem a részleteket.
Persze egy vasúti átjáróban nem sok olyan részlet van, amire érdemes odafigyelni, de ahogy egy újszülöttnek minden vicc új, úgy nekem is minden ilyen dolog az újdonság erejével hat. Még két ünnep között vettem meg a mesterfogások terepasztal készítőknek c. könyvet, és abban több olyan technika is le van írva, hogy bizonyos tereptárgyakat hogyan csinálj meg egy-egy terepasztalon, és sok minden eszembe ötlik abból a könyvből, amikor a valódi vasúti eszközöket szemlélem.