2010 25 jan

Ez pedig az én kis történetem…

Már többször említettem, hogy életem folyamán nagyon sokszor közel kerültem ilyen-olyan módon a modellezéshez, makettezéshez. Általában mindig kilyukadtam az adott téma makettezése után a modellezésnél. Tinédzserként mind a repülő, mind pedig a autómodellezés nagyon érdekelt (ebben a sorrendben), viszont pár éves próbálkozások után mindig beleuntam abba, hogy hülyékkel kelljen “harcolnom”.

Grauppner Cessna 150G

Grauppner Cessna 150G

Én azért szeretem ezeket a hobbikat, mivel az ember egymaga tud olyan dolgokat alkotni (pláne a repülőmodellezésben), amik nagyon élvezetes szórakozást nyújtanak. A kilencvenes években ezt még klubokban csináltam: én is jártam különböző repülőmodellező klubokba, rendezvényekbe, de igazából ezek számomra nem voltak valami vonzóak, mert mindig ott volt az a bizonyos emberi tényező. Szerencsének tarthattam magam, hogy az ország egyik legelismertebb repülőgép modellezője (Géza bácsi, aki sajnos tavalyelőtt halt meg) a szomszédunk volt, és gyakorlatilag gyerekként nem egyszer ébredtem nyáron arra, hogy ő a repülőgép motorjait jártatja be, ami persze sokaknak csak kibírhatatlan visítást, nekem pedig érdekes technikai huncutságot jelentett. Ha valaki hallott már pár köbcentis robbanómotort húszezres fordulaton, az sejtheti, hogy milyen lehet ilyenre ébredni. De ez pont elég volt ahhoz, hogy megfertőződjek, és nyaranta sokat járjak át hozzá ellesni a fortélyokat, és hogy közösen építsünk valamit, ami működik. Életem első robbanómotoros (6cm3), távirányítású repülőgép modelljét 11-12 évesen kaptam, az akkor itthon még ismeretlen Conradból hozta édesapám 130 Német Márkáért. Azon felül építettem én akkoriban CO motoros “vitorlázót”, gumimotoros kis Cessnát, és mindent, ami egy tinédzser gyereknek csak az eszébe juthat.

Andulka 2 repülőgép modell

Andulka 2 repülőgép modell

Természetesen a tanulópénz nem maradt el: ezekből a repülőkből a legtöbb nem ért meg éveket, mert én addig nyüstöltem őket, amíg csak megadták magukat. Szegény Géza bácsi ezt nem is nagyon értette, mert Ő ezzel ellentétben amit megépített, azt általában csak versenyekre vette elő, és amúgy meg féltve őrizte, de ebből is csak az látszódik, hogy én akkor gyerek voltam még, engem a versenyek akkor sem, és azután sem nagyon érdekeltek, annál inkább az, hogy minél cifrábbat építsek.

Tamiya Terra Conqueror

Tamiya Terra Conqueror

A repülőgép modellezési mániámat gimnazistaként az autómodellezés váltotta. Olyan társaságba kerültem, ahol többen is “autóbuzinak” számítottunk, így jött az ötlet, hogy ebbe az irányba mozduljak el. Első autómodellem egy Tamiya Grasshopper volt, majd azt követte a négykerekes, teljesen csapágyazott Terra Conqueror. Ismerősömnek közben lett egy ezzel azonos alvázzal rendelkező Manta Raye.

Én a saját kis gépemmel elkezdtem versenyekre is járni, ugyan nagyon kevés felszerelésem volt hozzá (a repülőmodellezés után az autómodellezés kész pénztemetőnek bizonyult), de az ember próbálkozott. Ezzel el is értem oda, ami miatt elkezdtem ezt a kis visszatekintést írni: a közösség, ami ezeket a hobbikat övezi.

De ezt már csak egy másik bejegyzés keretén belül fogom megírni…

Mindenkinek jó építést, sok ötletet kívánok!


2009 27 dec

Beköszönő

Sziasztok,

Kovács Attila vagyok (de általában az ismerőseim csak Atkonak hívnak), és még teljesen zöldfülű a terepasztal készítésben. Ugyan gyerekkorom óta vágyom arra, hogy elkészítsek egy terepasztalt, de még odáig sem jutottam, hogy belefogjak.

Olyan 8-10 évesen az Ezüst tó kincse című társasjáték nagyon szépen megrajzolt  táblája volt az, ami birizgálta a fantáziám, hogy nekem is legyen terepasztalom. Akkoriban is már nagyon szerettem a maketteket, modelleket. Gyerekként sok repülő és autómakettet raktam össze, ennek folyományaként tinédzserként nyitottam a repülő és autómodellezés irányába, viszont ez utóbbiba beletört a bicskám, mivel túl sok pénzbe került volna, és igazából versenyezni nem akartam, ahhoz meg túl drága volt, hiszen a kilencvenes évek közepén az, hogy egyáltalán legyen egy autód, és a hozzá tartozó kiegészítők, olyan 50-100 ezer között kezdődött, és akkor még sehol sem voltál, hogy versenyezz.

Makettezőként elég gyorsan eljutottam oda, hogy egyre inkább kidolgozott, részleteiben az eredetihez megszólalásig hasonlító maketteket rakjak össze. Ez a fajta igényességem mindig is megmaradt, az internet használatával meg még tovább fejlődött, hiszen temérdek mennyiségű képet, fotót, információt lehet már autókról, repülőkről beszerezni.

Valószínűleg ez a fajta igényességem volt az, ami megakadályozott abban, hogy elkezdjek terepasztalt építeni, mivel ha az ember szeretne minden szempontból igényes munkát kiadni a kezéből, hát az hihetetlen idő és energia, márpedig én addig szoktam próbálgatni a dolgokat, amíg vagy jól sikerül vagy jól sikerül, más választása nincs. Persze lehet azt mondani, hogy érdemes kicsiben kezdeni, és úgy haladni a minél részletgazdagabb, pepecsebb irányba, viszont én ezzel úgy vagyok, hogy törekedjünk a tökéletesre (amit elérni úgysem lehet), és ha már “elég jó”, akkor álljunk meg.

Hogy mi változott, hogy most mégis szeretnék terepasztalt? Kérem szépen Kovács Úr harminc évesen megkapta élete első modellvasút mozdonyát, egy Belga színezésű Piko BR 55 típusú H0-ás gőzmozdony személyében.

Piko BR 55 belg. gőzmozdony modell

Első vasútmodell mozdonyom

Hogy mi lesz a következő lépés? Nem tudom, most egyelőre nézegetem a lehetőségeket, és kezd a fülem kettéállni, hogy mennyi minden van, amiről eddig még nem is tudtam. :) De elsőre nagyon érdekes, és izgalmas világnak tűnik ez az egész terepasztalosdni, viszont ahogy lenni szokott: most sem egy egyszerű kis dolog kezd a fejemben körvonalazódni, hanem valami komolyabb…