Ki ne szeretne szép képeket nézegetni a rajongása tárgyáról? És ki ne próbált volna már fényképeket készíteni vonatokról, és lett volna elégedetlen százból kilencvenkilenc képpel… Na az ilyen embereknek vannak az olyan oldalak, ahol tematikusan csak vonatokról készült képeket lehet találni. Álljon itt pár olyen oldal linkje, ahol vonatokról készült képeket láthattok.
Steamphotos
Railpictures
Flickr: sncb
Az utóbbi időben van, hogy csak arra korlátozódik a témával való foglalkozásom, hogy átfutom az aktuális havi újságokat (amit meg tudok szerezni neten), és megnézem a különböző aukciós oldalakat, hogy van-e valami érdekes, ami érdekelne engem is. Sajnos ez utóbbi mostanában igen gyászos képet mutat, vagy nem akarják eladni az emberek a belga cuccaikat, vagy csak nekem nincs szerencsém.
Ami viszont minden hónapban megvan, az a Model Railroad Hobbyist magazin legfrissebb számának átfutása, az érdekesebb cikkek elolvasása. Ha valaki még nem tudná, ez egy ingyenesen elérhető 120 oldalas vasútmodellezéssel foglalkozó magazin, amelyik havonta jelenik meg. Azért szeretem az újságot, mivel rengeteg “hogyan csináld” írás van benne, illetve sok kész terepasztalt mutatnak benne meg, és általában a terepasztalok nagy része a szinte elképzelhetetlen területet lefedő asztal. Amerikai újságról beszélünk, ahol sokan sokkal többet engedhetnek meg maguknak a témában, mint mi itthon.
Model Railroad Hobbyist 2012. június
Ez a bejegyzés is ezért készült, hogy az aktuális számot picit jobban bemutassam. Nem szeretnék nagyon részletekbe belemenni, de pontokba szedve pár
Ahogy a fenti rövid felsorolásból is látható, rengeteg “hogyan építsd” leírást közölnek az MRH magazin minden számában. A hozzám hasonló örökké tervezgető, mindig ilyeneken gondolkodó embernek ez kincsesbánya, hiszen ötletek millióit mutatja be úgy, hogy az amatőrök is bátran neki kezdhetnek, hiszen a legtöbb dolog elkészítéséhez semmi más nem kell, csak legalapvetőbb szerszámok, és türelem.
2011. augusztus 20.-a alkalmából egy kisvárosban ellátogattunk egy ilyen össznépi lazulásra. Volt ott minden, mint a búcsúban: kerékpár-bemutató, és -verseny, zene, tánc és modellvasút kiállítás, vagy valami olyasmi… Anyósjelölt meghívott egy jegy erejéig, mert ő már csak ilyen. Őt sajnáltam a legjobban, mert egyszerűen olyan lelkesen invitált erre az eseményre, hogy szar volt nem hasonló lelkesedéssel nézegetni azt a három kiállított terepasztalt, amit terepasztal kiállításnak aposztrofáltak a szervezők.
Ahogy elkezdtem írni ezt a bejegyzést, elolvastam Vasutaskritikus ezen bejegyzését és átfutottam a hozzá tartozó kommenteket. Bevallom őszintén, hogy nincs kedvem senkivel sem vitatkozni arról, hogy mit értek igénytelenen és mit értek a látogató számára pénzkidobás alatt, viszont azt sem akarom magyarázni, hogy miért nincs ember a földön, akitől eltűröm, hogy olyan helyzetbe hozzon, mint a fenti eset.
Amikor ezt a bejegyzést elkezdtem írni, akkor két éve foglalkoztam vasútmodellezés témával. Azóta nyitottabb szemmel járok a vonatok világában, sőt többet vonatoztam, mint addig egész életemben… Magyarul: érdeklődöm, de abszolút amatőr módon, és ez valószínűleg így is fog maradni, hiszen idő és erőforrások hiányában az ember nem tud annyit foglalkozni ezzel a témával, hogy igazán hozzáértő legyen. Gondolom ebben a hobbiban is úgy van ez, mint mindennel a világon: minél jobban értesz hozzá, annál jobban tudod, hogy mennyire nem tudsz semmit. Ettől függetlenül tudom, hogy mi az, ami egy kalap szar, és sajnos itthon ez is kicsi, sárga, savanyú, de a miénk… a vasútmodellezés is sokszor a gányolás kategóriájába esik. Nagyon büszke lehet mindenki magára, aki már csinált egy modulon egy dilikört, de ezzel kiállításra menni, és ezért pénzt kérni… kérem szépen ez pofátlanság. Én is sok indenbe belefogtam életem folyamán, és sok mindent félbehagytam, mert úgy gondoltam, hogy nem tudom olyan szinten űzni, ahogy azt érdemes lenne. Ezt hívják önkritikának… na ez az, ami sokakból hiányzik.
Az a helyzet, hogy a magyar “vasútmodellező társadalom” nagyja igénytelen kókler. Ez a hobbi nem a “kispénzről” szól. Aki komolyan akar vele foglalkozni, annak pénzt, energiát és még több pénzt kell beleölnie. Egy vagonra helyezett papír oldalfal az pedig egy játék, nem modell. Lehet jól kinéző, – bár a képről nem ez látszik, – de még akkor sem lesz modell. (eredeti itt)
Hogy miért nem kezdtem még sajátba? Mert nem akarok se anyagi csődöt, se igénytelen kóklerkedést. Ennyi. Inkább csak gyűjtögetek és gyönyörködök.
Kevés annál szívszorítóbb látvány van egy vonatokat kedvelő embernek, mint egy elhagyatott terület látványa, ahova mozdonyokat visznek elporladni, és hagyják, hogy ott váljanak az idő vasfogának martalékává.
SNCB 5123
A következő linkeken található oldalakon egy ilyen helyről készült képsorozatot és videót láthattok, ahol ottfelejtettek több tucatnyi SNCB mozdonyt (legtöbb dízel, és azok közül is olyan, mint a fenti SNCB 5123, de van még Class 84, 73 is, és még ki tudja mi). A videót itt a képeket pedig itt tudjátok megnézni.
Észrevett valaki valami változást az utóbbi időben a Vaterán? Mondjuk azt, hogy össze-vissza pakolják a Vasútmodell kategóriát? Régen (tavaly) még a Gyűjtemény/Makett, modell kategórián belül volt a Vasútmodell, majd átkerült a játékok alá, és most megint visszarakták a Gyűjtemény kategóriába, de most már Makett, Modell – NEM JÁTÉK! kategória alá. Hihetetlen.
A kilencvenes évek közepén volt egy Tamiya katalógusom, aminek a belső borítójára az volt írva, hogy “They are not toys!” azaz “Ezek nem játékok!”. Vajon aki a Vateránál a kategóriákat állítja be, az milyen apropóból rakta át a modelleket a játékok alá, és végül rakta vissza a gyűjtemény kategóriába? Szerintem a modellek legalább annyira játékok, mint gyűjtemények, vagy inkább úgy fogalmaznék, hogy egyik sem, szóval megérdemelnének egy saját kategóriát, de láthatóan Vateránál nem tudják hova rakni a modellezést.
ONCF avagy “Office National des Chemins de Fer du Maroc”, magyarul “Marokkói Nemzeti Vasúti Iroda”, vagy valami nagyon hasonló.
Hogy most ez hogy jön ide? Szeptember második felében három ismerősömmel Marokkóban jártunk túrázni, és az utunk végén Marrákesből Fezbe vonattal mentünk vissza, ugyanis a repülőnk az Fezbe érkezett másfél héttel azelőtt, és onnan is indult vissza. Ez gyakorlatilag egy minimum 600km hosszú út, amit olyan 7 óra alatt tett meg a vonat. Gyakorlatilag végig megy Marokkó összes nagyvárosán: érinti az Atlanti-óceán partján fekvő Casabalncát illetve Rabatot (ezen a vonalon még az óceán is látható a vonatról) illetve áthalad Meknes városán is.
Minden kedves modellvasút gyűjtőnek, építőnek,vagy egyszerűen csak a téma iránt érdeklődőnek boldog, sikerekben gazdag új évet kívánok!
Háttérkép: egy régi vasúti pálya
A háttérképet innen tudjátok letölteni.
Lehet, hogy ez a kép lesz egy sorozat első darabja? Nem tudom, de ezt a képet nem tudtam kihagyni.
SNCB 2250
Ez egy tökéletes példája annak, hogy egy amúgy csúnyácska mozdonyt hogy kell fényképezni, hogy megkapó legyen. Hát így: kell egy jó képkivágás, egy kis HDR, és máris emészthetőbb.
A kép HusarD munkája. Egyébként a kép a Villers-i apátságnál készült, ami olyan szempontból is egy nagyon érdekes hely, hogy nagyon fura módon vágja ketté egy vasútvonal, ahogy az a műholdképen is látszódik.
Hogy jártam… Német ebay-en találtam egy Piko gőzmozdonyt, olyat, amire már régóta áhítozok: harmadik korszakbeli, belga, digitálisan előkészített, a magyarországi ár kétharmadáért (még a mostani euró árfolyammal is húsz rugó körül kijönne).
Piko gőzmozdony SNCB G7.1 EpIII
Már majdnem a Sofort-Kaufen gombra böktem, amikor eszembe jutott, hogy nem a gyenge német tudásomra kéne bízni az ilyen vételeket. Fogtam a Google Fordítót, és mit látnak szemeim?!? Szerencsére lefordította a “Stromversorgung: Wechselstrom” sort a számomra értelmezhetőbb “Power supply: AC” szavakra. Ejj mondom, az nekem nem jó, ugyanis nekem egyenáramú cucc kéne, nem pedig váltó.
No mi ebből a tanulság? Nem minden arany, ami fénylik. Mondjuk azt nem tudom, hogy mi a különbség az egyenáramú és a váltóáramú között, de én arra gondolok, hogy a váltóáramú az biztosan Märklin rendszerhez jó, ott meg ugye van középső sín is… Mondjuk kérdéses, hogy kis bütyköléssel egy ilyet át lehet-e varázsolni egyenáramúvá, bár ezt kétlem, mert valószínűleg a motor sem azonos a két modellben. Szóval inkább hagyom, de azért sajnálom.
Az első komoly stratégiai játékok, amikkel még x86-os PC-n játszottam, azok a különböző Tycoon sorozatok voltak (no meg még fél tucat más RTS, de az most nem ennek a blognak a témájába vág). Két ilyen játékra emlékszem nagyon, az egyik a RailyRoad Tycoon a másik meg a Transport Tycoon Deluxe volt. Az előbbiben vasutat, az utóbbiban meg minden típusú közlekedési eszközt üzemeltető vállalatot kellett irányítani. Mindkét játékban ott volt a
Termész
etesen nem csak stratégiai játékokkal, de szimulátorokkal is előszeretettel töltöttem az időt, bár az autó és repülőszimulátorokon túl nem jutottam sosem. Ez most — így 15 évvel azután, hogy utoljára ilyenek mozgatták meg a fantáziámat — megváltozik, ugyanis találtam egy olyan programot ami egy vasútszimulátor, ráadásul platformfüggetlen, és ingyenesen elérhető: ez nem más, mint az openBVE.